A nyaralás egy napsütéses reggelén elhatároztam, hogy felhúzom a bátor nadrágomat és előállok a merész ötletemmel. A programjavaslat amit elő kívántam terjeszteni csupa nőket nem lelkesítő elemeket tartalmazott. Hosszú utazás, nehéz hegymászás és két alvás nélküli éjszaka. Persze a tervezetet előre kiterveltem, belefoglalva minden általam ismert szépséget és kellemest amit a közel két napos utazás alatt meg fogunk nézni.Gyors zuhanyzás után beleugrottam a bátor gatyámba és hirtelen előterjesztettem a kiruccanás ötletét. Sajnos nem tudtam olyasmit belefoglalni ami a női szemnek és léleknek kellemesen hangzott volna, de így is felkeltettem Anna érdeklődését. Bizony nem semmi ötlettel álltam elő. Én is csodálkoztam, hogyan volt bátorságom ilyennel előrukkolni. Hiszen a nők nem igen szeretik a hosszú és unalmas utazásokat, nem igen kedvelik a megerőltető nehéz hegymászást, főleg nem egy átalvatlan éjszaka után.Hosszas mérlegelés után Anna elfgadta az invitációt és hosszas mérlegelés után el is indultunk a hosszú és embert-próbáló útra. Az autóbuszt várva kaptam az elsőt... Hirtelen azon vettem észre magam, hogy én nevetek, ő nevet és mindketten nevetünk. Olasz maffiótákat megszégyenít stílusban "megfenyegettek". Intettek, hogy bíztos legyek abba hogy az a hely ahova megyünk legyen olyan ami neki is fog tetszeni, mert hanem....BETONT NEKI.Hmmm. Meg nem ijedtem, de jót nevettünk rajta.Még ezidáig "capo di tutti capi" stílusban soha nem fenyítettek meg.Legalábbis nem úgy ahogy Anna...viccesen. Ekkor arra gondoltam, hogy be kellett volna valami bazárt, ruhaboltot vagy csecse-becse üzletsort iktassak a programba.Állítólag a shopping enyhíti a nők feszütség-szintjét és aktíválja az ellazulásért felelős mirigyeket, fokozza a boldogság-hormon termelést. Na jó... elkezdőrdött az idegölő tizenkét órás utazás. És rájöttem arra,hogy mint ahogyan az ábra is mutatta, ő jobban bírta az utazást mint én,a világjáró múltammal a hátam mögött. Valahol olvastam, hogy a nők tűrőképessége sokkal magasabb mint a férfiaké. Anna végigaludta az egész utazást én meg a végén már nem tudtam melyik fenekemre üljek. Megérkeztünk a hegyhez.Az addigi látvány sajnos nem volt olyan amilyen kellett volna legyen... lepusztult keleti városok, szemét, kosz és lődörgő törökök, kecskék, törökök és megint kecskék. Éreztem a lábamon a betonnal tele mosdótálat.... egy szakadék szélén a tengerparton.Mégse kellene vízbe posztulni úgy mint a nápolyi rosszul fizető adósok. Aztán meg ott volt a hegymászás vége felé felém intézett mégmennyitkellmenni kérdés, melyre a mindjártottvagyunkkicsikém válasz csak idegelő volt egy nő számára.És végre feljutottunk a hegy tetejére.Hirtelen eszembe jutott a mentő ötletem, ami már otthonról magammal hoztam: sok szeretettel egy fotóalbum, hogy legyen amibe tenni ezt a győzedelmes pillanatot megörökítő fotót. Én a tudatlan... bárcsak tudtam volna.OLAJ A TŰZRE, és egyre inkább kezdtem felkészülni arra, hogyan úszok ki betonba öntött lábakkal a mélyből. Hiába magyaráztam, micsoda nagy cselekedet az amit Ő megtett velem együtt, milyen fantasztikus kitartás kellett ehhez a sikerhez, hiába ecseteltem, hogy nem mindenki jut fel erre a hegyre, csak azok akik nagyon kitartóak, bátrak és elszántak. Negyedóra rapli és "méregtelenítés" után, szépen lassan megpróbáltam kellemesebbé tenni fáradt HŐSÖM hegyi kalandjait, érdekes növényeket és nők számára is ízletes fűszereket gyűjtögetve lefele tartó utunk alatt. Magamban morfondíroztam azon, hogy csak nem volt éppen olyan rossz ez az utazás...csak marad valami értékkel, valami emlékkel és...CSAK BÜSZKE LESZ MAGÁRA ANNA EZÉRT AZ EMBERT PRÓBÁLÓ TETTÉRT. Pár nap múlva véget ért a nyaralás és rákérdeztem, mi volt a három legjobb dolog a nyaralás alatt.És köztük volt a kétnapos nehéz kirándulás is.Mosolyogtam. Jó érzés volt látni Annát a siker gyümölcsével. Büszke voltam rá... jobban mint magamra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése