CSÓKA Hesss...

Eddigi életem során számtalan "jó buliban" vettem részt. Nem igen hittem, hogy szülővárosom is tud olyan programot ajánlani számomra ami igazi adrenalinbomba, valódi élmény. A minap a postaládában a sok "kacat" között érdekes szórólapon akadt meg a szemem. CSÓKAIRTÁS AZ ERZSÉBET PARKBAN... Lelkes fiatalok fehér vegyvédelmi ruhában, sztroboszkópok, hangfalak és egyéb zajcsináló eszközök a belvárosi parkban. Riadt csókaseregek rebbentek fel és zavarodottan takarodtak ki a park környékéről. Az akciót Kelemen Laci és csapata irányitották, a módszer mint mondta a neves madárszakértő kisérleti jellegű, jelenleg nem létezik csókairtó módszertan. Csak a zsandárok és a rendőrök kötekedtek és akadályozták a lelkes kis csapat munkáját. A tájidegen, hegyen túl született, városunk lakóival szemben teljesen ellenséges viszonyulású csendőrök annak ellenére, hogy hivatalos rendőrségi cédulával rendelkező akcióról volt szó, mégis kötözködtek, vitatkoztak, mutatták ki a tökös legény a határban (tizenéves fiatalokkal szemben...). Valaki viccesen megjegyezte, hogy ők csak a fajtájukat, a csókákat védik. A kis zsaruincidens ellenére, a zajkeltő akció sikeres volt. Reggel hat órakor a park környéke csókamentes övezet volt. Elmenekültek az oly sok betegséget és kellemetlenséget terjesztő rém-madarak. Alfred Hitchcock filjére emlékeztető jeleneteket láttam éveken át a parkon átsétálva. Végre valakik felkarolták az ötletet és a közös összefogás eredményeként eltűnt a város legnagyobb zöld-tüdejéből a majd húszezres csókasereg. A Rara Avis és a Polgármesteri Hivatal közös akciójának eredményeként a lelkes, bulizó, éjjeli zenében, zajban táncoló fiatalok elűzték a fenevadakat. Köszönet illeti a város vezetését, a villanytelep munkatársait, mindazokat akik segitettek Kelemen Laci csapatának a HESS SEPSICSÓKA akcióban. Mert Sepsiszentgyörgy ennyit megérdemel, hogy legyen egy olyan parkja ahol nem kell kapkodjuk a fejünket a padon ülve a "csókaáldás" elől. Évek óta ez volt a legjobb buli amin résztvettem városunkban. Aki lemaradt erről, nagyot veszitett... ám jövő héten folytatódik a SEPSICSÓKA HESS akció. Meg kell jelenni és segiteni kell annak érdekébe, hogy gyermekek, anyukák, nyugdijas bácsik és nénik szebb, emberbarátabb környezetben relaxálhassanak.


U.i
A New Yorki Central Parkban csekély 2 millió dolláros csókariasztó rendszer van felszerelve. Ha a csókariasztás sikeres lesz, talán megszabadul a város a rém-madarak ezres-tizezres seregeitől. Csak sokkal többen kellene segitsük az akciót. Mint városlakó polgárok...

Romániai magyar ki-kicsoda...

Valamikor a kilencvenes évek végén megjelent az első Romániai Magyar Ki-Kicsoda cimű kiadvány. Akkor, egyetemistaként úgy gondoltam, nekem abba helyem nincs - mivel nem tettem még semmit a magyarságért,közösségemért, kiemelkedő cselekedeteim nem voltak. Ahogy az utólag kiderült, az első kiadványba is kerültek be olyan emberek akik naknak a nekjei voltak, azon túl semmit az égvilágon nem tudtak felmutatni mint közéleti tevékenység, még egy becsületes elméleti liceumot sem. Pár éve ismét nekifogtak adatot gyűjteni, válogatott cigánylegények és cigányleányok gyűjtötték Erdély szerte az adatokat, listázták az embereket, készült a második kiadvány az "magyar elitről". Akkor sem kérdezett meg senki, hogy ki vagyok és mit tettem a közösségem érdekébe, senki nem keresett meg azzal kapcsolatban, hogy esetleg nekem is helyem volna egy ilyen kiadvány hasábjain. Gondoltam, tudják az illetékes szerkesztők, hogy ki odaillő és ki nem. Ahogy kézbevettem a kiadványt elfogott a röhögés. Gyakorlatilag "mindenki" aki számitott, az megtalálható volt a Ki-kicsodában... volt ott RMDSZ tagdijbegyűjtőtől kezdve falusi újságkihordóig és RMDSZ segéd-irodavezetőig mindenki. Csak "pár" egyetemi tanár, közéleti személyiség és komoly külföldi ismertséggel rendelkező értelmiségi ember neve maradt ki a kiadványból.Valóban... hiszen ha végiggondolom, kiket hagytak ki akkor egy szép kis RMDSZ ellenes csoport jön létre. Mert ez a szerkesztők szerint igy van rendjén... aki ellenzi a párt elveit és politikáját, annak nincs helye a "közéleti személyiségek listáján". Pár napja csörög a telefon és kedves fiatal hölgy sűrű elnézések közepette ajánlja fel, hogy csekély kis jelképes összegért bekerülhetek egy KI-KICSODA kiadványba, ahol mindenki megtalálható lesz, aki számit. Magyarán: fizessek és ŐK majd megjelentetik a nevem egy olyan kiadványban, ahol katalogizálták az ERDÉLYI MAGYAR ÉRTELMISÉGET.India jutott eszembe... ahol a hires embereket nem a katalógusokból kell kikeresni, hanem az utcán talál rájuk az ember - meditálnak és ezrek-tizezrek keresik meg őket tanácsért, tanitásaikért és azért akik és amik ők. Illedelmesen megkértem a hölgyet, felejtse el a telefonszámomat és többé ne zaklasson hasonló dolgokkal. Pénzért vagy párttagságért nem akarok felkerülni egyesek ÉRTELMISÉGI LISTÁJÁRA. Olyan listára, amelyet X vagy Y párt pénzén rendelnek meg és terjesztenek.

Egy közmeghallgatás margójára...

Nem sok érdeklődőt vonzott a városháza által meghírdetett közmeghallgatás. Pedig a téma sok ezer embert érdekel és minden sepsiszentgyörgyi polgárt érint.Aki ott volt a városháza tanácstermében egy dologgal mindenképpen maradt: ilyen pozitív, polgárbarát közmeghallgatás nem volt az elmúlt húsz évben városunkban. Sokan azért nem jöttek el, mert félnek kimondani a véleményüket. Félnek, mert megszokták az előző városvezetés idejében, hogy mindegy kinek mi volt a véleménye, úgyis a polgármester és kedves idős titkárnője döntöttek mindenről ami Sepsiszentgyörgy városával kapcsolatos volt. És a jelenlévő városházi alkalmazottak értelemes ötleteket, épkézláb javaslatokat hallhattak, jegyzetelhettek. Nem áll szándékomba boncolgatni azt, hogy kinek milyen területét vették be vagy hagyták ki a javasolt belterületből. Tény, hogy vannak még értelmes emberek ebben a városban, akik konkrét épkézláb öteltekkel képesek bombázni az ötletekre nyitott városvezetést és a merev-korlátolt enyhén kommunista mentalitású generál-tervezőt.Nem volt baj a teremben a receptivitással, megvolt a nyitottság a főépítészben, polgármesterben egyaránt. Aki sajnos kilógott a sorból az pontosan az építész-tervező volt, aki az előző polgármester "utolsó hőstetteinek köszönhetően" megnyerte ezen munkálat közbeszerzési eljárását. Azzal még semmi baj nincs, hogy megnyerte. Hiszen harminc évvel ezelőtt a kommunista városvezetés álltal is nagy kedvencnek tartott hölgy még aktív tervező, és szívből kívánom neki, hogy még sok sok éven át ontsa a terveket az irodája. De kilógott a sorból, mivel majd minden értelmes javaslatot, amire a polgármester és a főépitész pozitívan reagált... görcsösen és mereven igyekezett elutasítani. Annak ellenére, hogy láthatta... a teremben majd mindenki blődségnek tartotta a 2 kilóméter hosszú és 155 méter magas terelőút-viadukt tervét, az általa "nem túl jóindulattal" kihagyott beépithető területek elvét.Voltak elkeseredett arcok a teremben, de egy dolgot megtanultam valakitől pár éve: OROSZLÁNKÉNT KELL KÜZDENI HA AZ EMBER VALAMIT IGAZÁN EL AKAR ÉRNI. Minden érvet és törvény adta lehetőséget el kell mondani (akár a perbehívás lehetőségét is), és nem kell megijedni semmitől és senkitől. Mert ez a lényege egy közmeghallgatásnak.Érvek hangzottak el világutazó fiatalembertől, idős mezőgazdásztól, nyugalmazott épitészmérnöktől, fiatal vállalkozóktól, török nemzetiségű városlakó polgártól. Igazából ettől tud fejlődni egy város, a mi városunk.És attól vagyunk mi mások, hogy elmondhatjuk magunkról: mi nem 3o évesen jöttünk ide, hanem itt születtünk vagy itt nőttünk fel és jobban szeretjük a városunkat mint bármely jöttment idegen. Ezért kötelességünk hozzászólni a város új rendezési tervéhez, mert Sepsiszentgyörgy ennyit megérdemel tőlünk, hogy ötleteinket adjuk szeretett városunk érdekében. Ettől történik meg a visszajelzés a lakosság részéről és ettől teszünk mi is hozzá egy kicsit a város jövőbeli fejlődéséhez. A magam részéről minden hónapban szerveznék egy ilyen közmeghallgatást, mert úgy vélem - ideje lenne a polgárok is hozzászóljanak a város ügyes-bajos dolgaihoz. Aki pedig nem jött most el, valószínű a távolból fog ugatni ezután is, mint ahogyan tette eddig is. És közben a vonat halad...

U.i Valaki a teremben félig viccesen megemlitette, hogy ha a múmia tervezi a városrendészeti tervet akkor tutti piramisokat fog Sepsiszentgyörgyre tervezni...

A trikolór és a székelyek...

Hajdanán amikor még frissek voltak a román közigazgatás "neves" reprezentánsai a Székelyföldön, egy székely kereskedőt botütéssel büntettettek, mert amaz nem méltóztatta megtisztelni a román nemzeti ünnepet a trikolór boltjára való kifüggesztésével. Az akkori rendszer hires volt verekedős fajta oltyán származású csendőr-zsandár embereiről. A legkisebb vétséget is botütéssel büntettek, és akárcsak a sültromán regáti tanitók a szinmagyar iskolákban, testi fenyitést alkalmaztak az utcán, közéletben, még az emberek lakásán is amennyiben "úgy vélték", hogy a székelyek nem tisztelik eléggé a román hatalmat, annak felségjeleit, és magát a nemzetet, amely mondjuk ki nyugodtan: gyarmatositó, elnyomó repressziv hatalomként és semmiképpen sem barátként érkezett a Székelyföldre 1918 után. Időközben volt egy ELSŐ BÉCSI DÖNTÉS, ahol az akkori európai nagyhatalmak a Román Királyság orrára koppintottak, éreztetve és tudatva azt, hogy éppen mindent nem lehet megtenni, minden szart nem lehet megetetni a kisebbségekkel...mert különben elveszik a lopott területeket (részben vagy egészben). Kilencven év múltán valahol ugyanott vagyunk mint 1923-ban Rauca Rauceanu "székely prefektus" idejében. Csakhogy most a trikolór "nem tiszteléséért" nem botütést szabnak ki, hanem kőkemény büntetést.De lássuk miért is szabtak ki büntit Antal Árpád András sepsiszentgyörgyi polgármesterre? Nem sok "bűne" volt, csak annyit tett, hogy levetette az ÖNKORMÁNYZAT TULAJDONÁT KÉPEZŐ ÉPÜLETRŐL AZ ODA ILLEGÁLISAN, MINDENFÉLE ENGEDÉLY NÉLKÜL KIAKASZTOTT TRIKOLÓRT. Akik pedig kiakasztották a román nemzeti trikolórt, csak bérlők voltak... és azok mai napig is, mert az önkormányzat nagy toleránsan fél-fasiszta román civil szervezeteknek is adott székhelyet(nem hinném, hogy másképp lehet nevezni a Lökötusu bácsiék álltal működtetett szóban forgó civil szervezetet). A bérlő pedig feljelentette a tulajdonost, hogy az levett egy olyan zászlót a saját tulajdonát képező épületről, amelyet előbbi bérel és nem tulajdonosként használ. Ennek megint középkor szaga van... ismét kisért az ortodox-balkáni-fanarióta szellemisége ennek az országnak. És hab a tortán, az igazságszolgáltatás amely évekre kellett volna elitélje a Gábor Áron kökösi emlékművére pisáló-ganyéló jöttmenteket...és nem tette, kisgyermekeire való tekintettel KEGYES VOLT ÉS NEM ITÉLTE BÖRTÖNBŰNTETÉSRE ANTAL ÁRPÁD ANDRÁST. Ismét kegyet gyakorol az elnyomó hatalom, ismét éreztetik velünk, hogy másod-harmadrendű állampolgároknak tekintenek bennünket. Ismét azt a mentelitást éreztetik-hangoztatják, amelyben neveltek-nevelnek majd minden székelyföldi román gyermeket a bölcsőtől kezdődően: A MAGYAROKAT NEM KELL TISZTELNI.A bolondok, süketek, vakok mi vagyunk, mert nem állunk oda Antal Árpád András mellé, nem szervezünk tüntetést, polgári engedetlenséget, nem kürtöljük világgá ezt az aljas igazságtalanságot, ezt a fanarióta gazságot. Mert ha vele meg merték tenni és mi szótlanul hagyjuk, akkor eljön az az idő amikor a saját lakásunkban várhatjuk azt, hogy megalázzanak, megtiporják jogainkat és botozzanak-büntessenek. Jó balkáni-ortodox szokásviláguknak megfelelően. Hiszen "őseik" a rómaiak is azt mondták: VAE VICTIS...JAJ A LEGYŐZÖTTEKNEK.

U.i
A fecske repül haza Afrikából és azt mondja a fiának: na fiam, most átrepülünk a nagy tengeren, át a hegyeken, átrepülünk a nagy mezőn és megérkezünk a fészekhez, ahol apád született, az lesz a a te apai örökséged, azt apád rád hagyja örökségül. Átrepülnek a tengeren, és megszólal a fecske: na fiam, átrepülünk a hegyeken, átrepülünk a nagy mezőn és megérkezünk a fészekhez, ahol apád született, az lesz a a te apai örökséged, azt apád rád hagyja örökségül. Átrepülnek a nagy hegyeken és megszólal a fecske: na fiam, átrepülünk a nagy mezőn és megérkezünk a fészekhez, ahol apád született, az lesz a a te apai örökséged, azt apád rád hagyja örökségül. Átrepülnek a nagy mezőn, megérkeznek a fészekhez és megszólal a fecske nagy elérzékenyülve könnyes szemmel: na fiam, itt vagyunk a fészeknél ahol apád született, az lesz a a te apai örökséged, azt apád rád hagyja örökségül...

Kidugja a fejét a veréb a fészekből és megszólal: POFTIM? CSEVREJ?