Városnapok a csúcson

Véget értek a Szent György Napok. Pontosítok: véget ért az eddigi legsikeresebb városnapok sorozat. Élmény, látvány, sokaság és tömény kulturális dömping. Röviden így is lehetne összefoglalni a 2012-es Szent György Napokat. Mert volt itt minden, és mindenki szája ízére.A kilencvenes évek nagy ellaposodása, elposványosodása után, pár éve egy olyan folyamat indult el, aminek köszönhetően ma Erdélyben a legfontosabb kulturális brand a sepsiszentgyörgyi városnapok. Egy sikeres és zsírprofi csapat vezetésével igazi szervezőbizottság vette a kezébe a városnapok gyeplőjét.Túl azon, hogy harminc, negyven vagy ötvenezer ember bulizott egy-egy este, túl azon, hogy nemzetközi színvonalú kulturális produkciókat hoztak el a rendezvény szervezői, a városnapok olyan hagyományteremtő és értékmegőrző rendezvényekkel kényeztetett bennünket mint a Kultúrkert, a kézműves vásár vagy az egy hetes színházi produkciósorozat.Ezek az igazi értékek és a legnagyobb nyertesei ennek a sepsiszentgyörgyi polgárok.Ezért a varázslatos élményért pedig jár egy hatalmas KÖSZÖNJÜK SZÉPEN annak a csapatnak, amely éjt nappá téve dolgozott azért, hogy MARADANDÓ ÉLMÉNNYEL GAZDAGODJUNK. A sepsiszkeptikusoknak meg azt üzenem: át kell lépni a törött üvegeken, el kell felejteni azt a butaságot - hogy a városnapok kampányrendezvény (Antal Árpád nem szorul rá olcsó populista miccses-sörös kampányra), el kell nézni a lényegtelen apró negatívumokat, és azt kell nézni ami a legfontosabb: A VÁROSUNK ÜNNEPE A MAGA KÁPRÁZATOS ÉLMÉNYKAVALKÁDJÁBAN CSODÁS ESEMÉNY KISVÁROSUNK ÉLETÉBEN.Az egyetlen ami felrajzolja Sepsiszentgyörgyöt Európa Fesztiváltérképére. Gratulálok Zsolinak, Grubinak, Árpinak, Évának és a többi szervezőnek, azért mert MERTEK NAGYOT ÁLMODNI ÉS MERTEK EGY EGYSZERŰ VÁROSI RENDEZVÉNYT NAGGYÁ VARÁZSOLNI.
  

Orlai: éjszakába nyúló varázslat Székelyországban

A jegyeket mint a cukrot úgy kapkodták el. Mindenki csupa szem, fül, ismét szem és ismét fül volt. Egy szinházbarát publikum várta a produkciót, degeszre tömött szinházteremben, nem sejtve azt ami a hatás lesz. A film majd mindenki számára az etalon volt, hiszen majd mindenki látta az ESŐEMBER LEGENDÁJÁT. Megvallom őszintén, hallottam róla, bár nem láttam. Annak ellenére, hogy figyelmeztettek: nem fogod érteni, kiváncsian vártam az Orlai Produkciós Iroda előadását. Azt megelőzően nem értettem, miért ideges a szomszéd szék ideiglenes tulajdonosa, vagy a hátam mögött ülő tisztes úriember. A függöny felgördült, és egy olyan varázslatban volt részem, amihez fogható nem igen esett meg velem az elmúlt években. Egy, a székelység számára nagyon kényes téma, csodálatos szinpadi produkció és döbbenettől köpni nyelni nem tudó - lelkiismeretbélileg furdalló nézők tömege... ez maradt utánuk. Hogyan történhet meg az, hogy majd minden nézőnek problémát jelentett a téma mélysége és tartalma??? Talán nem néztünk szembe a tükörrel, talán nem köptük szembe magunkat azért mert másként fogadjuk el a fogyatékkal élőket, talán nincs is tükör a lakásban... Talán, talán... de ami a tutti volt a hűvös székely éjszakában, hogy pár zseniális magyar szinész sziveket döngetett, tabu-falakat kalapácsolt és elültette a székely emberek fejében a bogarat: LEHET MÁSKÉPP IS VISZONYULNI azon embertársainkhoz, akiket Isten fogyatékkal áldott meg. Hogy miért mondom azt, hogy fogyatékkal áldotta meg??? Mert a fogyaték mellé hatalmas ajándékot is kaptak az Isteni hatalomtól: olyan képességeket, amelyekkel mi nem rendelkezünk. És mindez mellett olyan NAGY SZIVET amelybe az egész Világ elfér. És ez az amit túl kevélyek és kegyetlenek vagyunk, hogy észrevegyünk. Túl kevélyek és túl kegyetlenek ahhoz, hogy beismerjük saját magunknak: ŐK ugyanolyan emberek mint amilyenek mi vagyunk. Isten se tesz különbséget ember és ember között. De ehhez EMBER KELL LENNI alapfokon. És ezt üzente a produkció. Ezt hozta el számunkra az Orlai Varázslói Csoport. És hiszem azt, hogy azon az estén azon székely apukák és anyukák akik szégyenfoltként kezelték fogyatékkal élő gyermekeiket, kihozták őket sétálni, levegőzni a hűvös székely éjszakába...