A jegyeket mint a cukrot úgy kapkodták el. Mindenki csupa szem, fül, ismét szem és ismét fül volt. Egy szinházbarát publikum várta a produkciót, degeszre tömött szinházteremben, nem sejtve azt ami a hatás lesz. A film majd mindenki számára az etalon volt, hiszen majd mindenki látta az ESŐEMBER LEGENDÁJÁT. Megvallom őszintén, hallottam róla, bár nem láttam. Annak ellenére, hogy figyelmeztettek: nem fogod érteni, kiváncsian vártam az Orlai Produkciós Iroda előadását. Azt megelőzően nem értettem, miért ideges a szomszéd szék ideiglenes tulajdonosa, vagy a hátam mögött ülő tisztes úriember. A függöny felgördült, és egy olyan varázslatban volt részem, amihez fogható nem igen esett meg velem az elmúlt években. Egy, a székelység számára nagyon kényes téma, csodálatos szinpadi produkció és döbbenettől köpni nyelni nem tudó - lelkiismeretbélileg furdalló nézők tömege... ez maradt utánuk. Hogyan történhet meg az, hogy majd minden nézőnek problémát jelentett a téma mélysége és tartalma??? Talán nem néztünk szembe a tükörrel, talán nem köptük szembe magunkat azért mert másként fogadjuk el a fogyatékkal élőket, talán nincs is tükör a lakásban... Talán, talán... de ami a tutti volt a hűvös székely éjszakában, hogy pár zseniális magyar szinész sziveket döngetett, tabu-falakat kalapácsolt és elültette a székely emberek fejében a bogarat: LEHET MÁSKÉPP IS VISZONYULNI azon embertársainkhoz, akiket Isten fogyatékkal áldott meg. Hogy miért mondom azt, hogy fogyatékkal áldotta meg??? Mert a fogyaték mellé hatalmas ajándékot is kaptak az Isteni hatalomtól: olyan képességeket, amelyekkel mi nem rendelkezünk. És mindez mellett olyan NAGY SZIVET amelybe az egész Világ elfér. És ez az amit túl kevélyek és kegyetlenek vagyunk, hogy észrevegyünk. Túl kevélyek és túl kegyetlenek ahhoz, hogy beismerjük saját magunknak: ŐK ugyanolyan emberek mint amilyenek mi vagyunk. Isten se tesz különbséget ember és ember között. De ehhez EMBER KELL LENNI alapfokon. És ezt üzente a produkció. Ezt hozta el számunkra az Orlai Varázslói Csoport. És hiszem azt, hogy azon az estén azon székely apukák és anyukák akik szégyenfoltként kezelték fogyatékkal élő gyermekeiket, kihozták őket sétálni, levegőzni a hűvös székely éjszakába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése