Manelé...

Reszket a fal,táncolnak a tányérok a szekrényben, remeg az aranyhal az akváriumban. Nem Richter skálán mérhető földrengés van, csak a szomszédban a moldovai "testvérek" egy kis manelépartit tartanak. Úgy hétközben, semmi extrával. Dübörög a zene, ordítanak férfiak és sikoltoznak a nők...mindenki hallja Adrián a Csodagyerek világslágereit. Vagyis semmi extra.Csak a szokásos buláj. Késő éjszakai tivornyájuknak nem igen akarnak véget vetni. Az ajtóban megjelenő rendőröknek bőszen odavágja moldovai szomszéd..."si nój szuntem lá interne". Vagyis nem arról beszélgetnek, hogy csendesebben kellene vigadni, hanem eltárgyalják, hogy ki hol dolgozik. Rendes országban ez egy picit másképp működik. Egyszer kiszabják a rend éber őrei a megfelelő büntetést csendzavarásért és majd esetleg a bíróságon megkérdezi a bíró, hogy ki mivel foglalkozik, hogy lesz-e amiből kifizesse a büntit. Sajnos ez nálunk egy picit másképp működik. Itt a rendőr megérdeklődi előbb, hogy ki kinek a kicsodája és utána mérlegel, talán nem fogja elveszíteni a jó SZÉKELYFÖLDI ÁLLÁSÁT mert esetleg megbünteti NAKNAK A NEKJÉT. Talán nem fogják áthelyezni egy Botosány megyei sáros kis faluba, talán nem fogja elveszíteni a veszélyességi pótlékot amit kap a székelyek nyakán őrködve. Manelés pajtásaink majd minden esti kicsapongásait már szinte mosolyogva fogadják az adófizetők pénzén szép zsírosra hízott rendőrök. Egyetlen dolog amiért bosszúsak, hogy fel kell másszanak a harmadik emeletre "helyszínelni", pár percre szüneteltetni kell a kellemes városközponti sétákat és a jó tökmagolós beszélgetéseket (párban, hiszen párosan okosabbak). Vagyis a manelé partit nem mindig büntetik meg, hiszen honfitársaiknak meg kell ünnepelniük a HÚSZ ÉVES SZÉKELYFÖLDI TARTÓZKODÁSUKAT, vagy éppen Sfantul Ioan Rusul ünnepét (aki egy kegyetlen köztörvényes bűnöző volt...gyilkolásaiért és a sok nemi erőszakért halálra ítélték a csecsenek, majd az ortodox egyház szentté avatta nemrég). Egy este idős koldust igazoltattak ugyanazok a büszke rendőrök egy bolt előtt. Kiabáltak, lökdösték és fenyegették, ebből állt a kommunikáció, hiszen a koldus nem értette a kék ruhás "angyalok" nyelvét. Ledöbbent román ismerősöm odafutott és hirtelen levágott egy hatalmas cirkuszt. Abbahagyták a koldus lökdösését és kiosztottak ismerősömnek egy finom ki büntetést, hatóság sértegetése alapon. Hazafele nem bírtam ki röhögés nélkül. Manelé party... jó, koldus megvédése...rossz. Manelépartit... nem büntetik, koldus védelmét...büntetik.Mert a menelé az kultúra, a koldus pedig rontja a városképet és még az állam nyelvét se beszéli.

U.i
Elgondolkodtam azon,milyen is lenne az, ha a rendőrség alkalmazottjainak a többsége a helyi lakosság nyelvét tekintené anyanyelvének. Akkor nem tökmagolnának a sétáló rendőrök, nem kellene veszélyességi pótlékot fizetni nekik, nem kellene éjjel háromkor rendőri aszisztencia mellett tartott manelé partit hallgatni...

Afghanistan in my town...

Kezdetben bambán ültem és bámultam a filmet. Mérgelődtem, hogy miért csattogtatják ilyen vadul azt a szegény ajtót a szomszédban. Aztán az N-edik csattanást már nem bírta elviselni a fülem. Kiléptem a teraszra és csodák csodája, a szomszéd nem csattogtatta a szerencsétlen teraszajtót, a takarító vállalat nem dübörögtette a szemetes konténereket, de még a téren dolgozó munkások sem csattogtatták a lapátokat a betontömbökhöz. A hang máshonnan jött. Pár perc alatt meggyőződtem hogy miről is van itt "n.a.g.y.b.a.s.z.ó". Afganisztán feelingje megérkezett kisvárosunkba. Semmivel össze nem téveszthető hang ütötte meg a fülem és ledöbbenten tekintettem a torkolat-hang irányába. Aknavető hangja dübörögte be a fél várost. Ez volt hát a csattogtatás. Büszke és dícsőséges román hadseregünk (így kisbetűvel, mert nagyot nem érdemel) délutáni aknavetős lőgyakorlatot tart székely többségű kisvárosunkban. Ilyen jelenséggel már találkoztam kisebbséget elnyomó hadsereg részéről. Hakkariban a kurd többséget a büszke és győzedelmes török hadsereg azzal regulázza meg, hogy a kurd ünnepek alkalmával kegyetlenül lőnek a város körüli lőtereken, hátha a kurdok megijednek és elköltöznek a városból, hagyva azt szabad prédának a jövevény varjaknak és verebeknek. Valami hasonló történik Afganisztánban is, csak ott az amcsik és a drogdílerek igyekeznek kiűzni az afgán népességet a városokból. De, hogy miért van szükség arra, hogy a román hadsereg fényes nappal egy székely városban aknavetős lőgyakorlatot tartson a békés Európa kellős közepén? Ezt senki nem tudja nekem elmagyarázni. Azon túl, hogy megfélemlítő jellege van az ilyen "hős katonai gyakorlatoknak", talán az a célja, hogy "bátorságot öntsön" román honfitársaink hungarofób rétegeibe. Mert minden normális európai ember etnikumtól függetlenül elhatárolódik az ilyen jellegű akcióktól. A megfélemlítés és a lelki terror ma már nem divat az EU országaiban. Ez balkáni fogás, amit a bizánci közigazgatás hozott be ide és azóta is itt tanyázik. A hatalom fegyveres "ejnyebejnye " akciója. Afganisztán hangulatát házhoz hozta a román hadsereg. AZ ADÓFIZETŐ POLGÁROK PÉNZÉN IJESZTGETIK A SZÉKELYEKET. Akárcsak Afganisztán, csak kicsiben...

Nyolcvanezer könnycsepp egy félistenért...

Valamikor nagyon rég egy fiatal bresciai játékos igazolt Milánó sztárcsapatába. Az akkori AC Milan hemzsegett a nagy nevektől és sztárparádé volt a csapat minden fellépése. Első mérkőzésén, a szerény és tehetséges Andrea Pirlo megmutatta, miért volt érdemes leigazolni őt. És végezte a dolgát, tette azt amiért őt a Milanba igazolták. Éveken át osztogatta a jobbnál jobb labdákat és lőtte a mértani pontossággal berajzolt szabadrúgás gólokat az ellenfelek hálójába. Két éven belül a csapat kezdő tizenegye vele kezdődött és ő ugyanolyan szerény emberke maradt megannyi bombagólja, csodálatos játékzsenialitása mellett mint amikor leigazolták ismeretlenként. Nem kezdte ki őt a sztárok betegsége, nem csereberélte a feleségeket, nem tetováltatta tele magát, nem zselézte a haját és szerény, udvarias módon kezelte a médiát, az ellenfeleket és mindenkit a környezetében. Játék intelligenciáját hamar felfedezték és az olasz nemzeti tizenegyben is ugyanazt nyújtotta akárcsak a klubcsapatában. Ő volt az a játékos aki soha nem balhézott, soha nem részegeskedett és nem hiányzott egyetlen edzésről sem. Ha nem tartottak edzést, akkor gyerekkori barátjával, Alessandro Nestával kapufára rúgást játszottak vagy labdáztak a Milan kölyökcsapatával. És lassan de biztosan teltek az évek, és a játékán nem látszott a kor, nem látszott a harminc év és ugyanolyan lelkiismeretesen játszott, edzett és robotolt a pályán mint egy évtizeddel korábban. Idővel mindent megnyert amit egyszer lehetett... két BL, két olasz bajnokság, olasz kupa, Világkupa, két Szuperkupa, Klub Világbajnokság.... és MEGNYERTE OLASZORSZÁGNAK A NEGYEDIK VILÁGBAJNOKI CÍMET. Mert a szakemberek bár nem neki adták az Aranylabdát, de azzal egyetértettek, hogy Andrea Pirlo játékmester zsenialitásának köszönhetően nyertek az olaszok világbajnoki címet 2oo6-ban. És még ez a dicsőség sem homályosított el a látását. Ugyanaz a tehetséges és önfeláldozó játékos maradt mind előtte. Aztán egy szép nap kikerült a kezdőcsapatból. Az idő vasfoga lassan felőrölte a szervezetét, izomzata már nem bírta azt a terhelést amit elvártak tőle. Amikor bejelentette, hogy az ősi riválishoz, a rabruhás Juventushoz távozik, senki nem anyázta, senki nem hurrogta. A San Siro nyolcvanezer nézője könnyes szemmel állva tapsolva búcsúzott el az utóbbi évtized legtehetségesebb és legelegánsabb játékosától. Mert Andrea Pirlo bárhova igazolhat... szeretni fogják. Olyan sokat adott sokaknak a játékával, hogy felejthetetlen FÉLISTEN marad Milánó szebbik felében (a város másik felében hálaadó miséket tartanak az Internationale Milano drukkerei, hogy megszabadultak az egyik fő Ördögtől). Még akkor is ha más csapatban fog játszani az elkövetkező években.



U.i Jó párszor láttam élőben játszani az AC Milant és Pirlót. Felejthetetlen marad számomra a három gólos előnyről elveszített BL döntő (az Isztambuli rémálom). De Pirlo akkor is odajött az olasz szurkolótáborhoz és megköszönte a szurkolást. Sírt, akárcsak egy hete amikor utoljára lépett pályára a San Siro gyepén AC Milan mezben.