Útszéli demokráciagyár

Süldő gyerek voltam már amikor Románia hirtelen szembeszaladt a demokráciával. Mindenki az utcán ujjongott és vezette le több évtizedes lelki frusztrációját, vélt vagy valós sérelmét. Az utca volt az a hely, ahol az emberek "társadalmi életet" éltek. Kint politizáltak, ettek, ittak, álltak sorba Pötyi néni trafikkjánál a "szabad sajtó termékeiért", fegyvert osztottak boldog-boldogtalannak a haza védelme érdekében, satöbbi. Éppen csak nem torkollt tömeges szexuális orgiába a nagy decemberi szabadság, bár hiszem, hogy ha ugyanez valamelyik afrikai vagy banánköztársaságban történik, kilenc hónapra rá sok purec majszolta volta az anyatejet a csicsről. A szabad sport első megnyilvánulási formája az volt, hogy levetették az Elektrós alpinistákkal a "vörös csillagot" az parkbéli szovjet hősi emlékműről, amely azóta is úgy van ahogy akkor hagyták. A szabad élethez sokan hozzászámolták azt is, hogy mindent szabad, nincs korlát, no limit.És a mi kis pisz-flávör-láv demokráciánkban ahol mi magyarok csak tulipánillatot, a románok csak rózsaillatot szagolhattunk akkoriban megjelentek az első VÉRBELI SZURKOLÓK. Ez egy speciális rassz volt a román nép történelmében. Amikor először megláttam őket, bőszek voltak mint a 12 oroszlán a perzsa királyok palotájából,vadak mint a kentaurok a déloszi templomból, acélosak mint Krupp apó pengéi és bösz hangúak mint az első szekönd hend NEI dél-koreai televiziók. Na de az is kellett... Igy az idősebb nemzedéknek elég volt valaki úgy mutatkozzon be: Béközép, Áközép, Ikszközép alapember, segédkiabáló, taktusverő, hangminőség ellenőr... máris nagyot nőtt az ázsiója, nagyobbat mint egy ócska tanáré vagy sovány mérnöké.Volt idő amikor egyenesen bálványozták a szurkolókat. Ők szabták meg a pénzkeretet amit a város vagy az ország az adófizetők pénzéből a csapatukra költött, ha kellett festették a "tefaszt" a hivatalba lévő polgármester, államelnök, párttitkár konkurenciájának a kapujára, vagy éppen orrot, kezet, lábat és miegyebet törtek - megrendelésre persze. Mikor mire volt szükség. Nem telt el úgy nap, hogy a szurkolók az ország valamely zugában ne hajtották volna a bozgort, vagy éppen ne gyaláztak volna magyar leányt, legényt, történelmi műemléket.Idővel ez utóbbi tevékenységekhez csatlakoztak hozzájuk az Ilijeszku bácsi által rendőröknek átkeresztelt milicisták és a a decemberi "legyünk vakondok és bújjunk el akció" után szépen lassan élve visszaszivárgott szekusok-besúgók-egyéb állatfajták.Akkoriban a média a focidrukkerek által formált történelmet tekintette "élőben zajlik a történelmünk" cimű valóságshow-nak.Ujjongtak az ujságirók amikor a felbőszült szurkolók,bányászok és egyéb félanalfabéta utca-diplomácia szakos őrültek egyet-egyet igazitottak a román nép történelmén. Huszonkét évvel később ismét eszükbe jutott a szurkolóknak, hogy a tavaszi fociszezonra fel kell hangolni a "dalárdát". És ismét alakitanak egyet a román történelmen. Az ujságirók persze ismét ujjonganak, egyesek egyenesen hősöknek, mártiroknak nevezik a xenofób-szélsőjobboldali eszméket valló vandál köztörvényeseket. Olyan magyar napilap-bennfentes is akadt, aki huszonkét évvel ezelőtt osztotta a fegyvereket az őrkői cigányoknak (hogy azzal vadásszanak és ijesztgessék városunk lakosságát... anno 1989 december 25-29, igaz SY.Lajos úr, elvtárs, mittudomi maga???), most meg kéjes hangú cikkeket pattintanak a "mindentől még a valóságtól is független közéleti helyi napilaban" arról, hogy milyen jó ez nekünk, mennyire kell a változás. A változást nem a fotball szurkolók vagy a huligánok képesek elhozni egy országnak... azt a MÉDIA NYOMÁSÁRA A POLITIKUSOK ÉS A KÖZÉLETI SZEREPLŐK teremtik meg azáltal, hogy hogy EURÓPAI ÉRTÉKREND ÉS MENTALITÁS HONOSITÓDIK MEG EGY ORSZÁGNYI TÉRSÉGBEN. Az utcai huligánok bozgorhajtása és politizálása számomra a Vasgárdát és a bányász forradalmi "seregeket" juttatja eszembe. A történelem pedig igazolta, milyen két "pozitiv " értékmegőrző társadalmat hozott létre mindkettő. Európa pedig döbbenten figyeli a román nép történelmének újabb fejezetét.Pedig azt ők is kellene tudják, hogy a történelem ismétli önmagát...