"Ha a szereteted nem ér annyit, hogy azzal gyógyítsd szeretteidet, emberként semmit nem érsz..."(Szent Ferenc)
Szeretet... sokak számára semmit nem jelent ez a fogalom. Papolnak róla, osszák az észt a szeretetről, mesélnek szépeket és jó dolgokat róla. Anélkül, hogy éreznék a szeretet mélyebb értelmét. Valószínű soha nem voltak olyan helyzetbe amikor a szeretet hiánya olyan nyomasztó lett volna életükbe, hogy érezzék annak súlyát. Valószínű soha nem sírtak azért, hogy bárcsak egy kicsi szeretetet kapnának. De ugyancsak valószínű az is, hogy soha nem érezték azt, hogy olyan nagy szeretet van felgyűlve a lelkükbe, hogy feszíti szét őket. Vagy éppenséggel soha nem voltak olyan helyzetbe, hogy azt érezték volna: nincs akinek átadni a szeretetüket. A szeretetről sok okos és értelmes dolgot szültek filozófusok, lélekgyógyászok, tudósok és papok. Pedig arról nem írni kell, hanem azt érezni kell.Nem beszélni, hanem átélni. Nem dicsőíteni, hanem megélni azt. Amikor nagyon magunk alatt vagyunk, akkor érezzük a legmélyebben a szeretet hiányát. Amikor már minden kötél szakad és mindenki elfordul, mindenki az ellenséghez tartozik, akkor érezzük azt, hogy mit is jelent vagy mit jelenthet a szeretet az életünkben. Univerzális gyógyszer. Az egyetlen amit Istentől kapunk az emberek által. Az egyetlen medicína amely sebeket gyógyít be, életeket változtat meg, sorsokat irányít és lelkeket varázsol mosolygóssá.Az egyetlen amit igazán tisztán és őszintén adva olyan lelki sebeket gyógyít be amelyeket nem képes más gyógyszer hatásával begyógyítani. Akkor amikor szeretetet adunk, önmagunkat adjuk. Akkor amikor szeretetet adunk a szeretett társnak, nem törődünk önmagunkkal, nem törődünk azzal, hogy mi marad bennünk. Csak adunk és adunk és adunk. Mert igazából abból tudjuk meg hányas a kabát, hogy érezzük azt, a szeretetünknek van hatása, van gyógyító ereje és van hatalma a lélek fájdalma fölött. És ha érezzük azt, hogy gyógyítani tudtunk lelki sebeket a szeretetünkkel, akkor a Világ legboldogabb emberei vagyunk, a felhők fölött járunk és madárként repdesünk a boldogságtól. Ha pedig azt érezzük, hogy a szeretetünk nem tud sebeket begyógyítani, lelkeket újjá varázsolni akkor a legkoldusabb koldusként szenvedünk és úgy érezzük semmit nem ér a lelkünk. Mert valójában a szeretethez kapcsolódó legnagyobb fájdalom az, ha a tisztán, őszintén érzett szeretetünk nem képes simogatni, nem képes mosolyt varázsolni egy arcra egy lélekre.Akkor érezzük magunkat a LEGSZEGÉNYEBBNEK. Akkor érezzük azt, hogy EMBERKÉNT SEMMIT NEM ÉRÜNK.Mert valójában akkor sorolnak minket is azok közé akik bántanak, akik elvesznek, akik rombolnak... és nem építenek a szeretet hatalmával.Mert a szeretet univerzális hatalom, mindent képes megváltoztatni és mindent képes széppé, jóvá varázsolni.Ha erős és hatásos a lelkünkből jövő szeretet, valójában CSAK akkor érünk valamit emberként.Minden más esetben ELVESZETT EMBEREK VAGYUNK, SEMMIT NEM ÉRŐ TENGŐDŐ LÉNYEK Isten országának peremén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése