A Vasárnapi ebéd illata...

Gyermekként egész hétköznapokat végigizgultam, hogy elérkezzen a nagy nap: a vasárnap. A hét legszebb és legkülönlegesebb napja. Gyerekként igazi ünnepet ültem és úgy vártam a vasárnapot mint a Mikulást. Mert azon a napon valami különleges történt.Olyan volt mintha az angyal érkezett volna meg hozzánk. Egy picit az asztalra tettek az őseim vasárnapi finom ebédjéből is, a hangulat, az egész szellemisége olyan volt ahogyan az ősöktől örökölték szüleim. Úgy is maradt meg bennem az a nap, a vasárnap mint a legszebb illatok és legszebb fények napja. Nem tudom, más hogy van vele, de nekem amikor azt mondják vasárnap akkor a csodálatos illatoktól bejárt tér, a szeretettel felszolgált csodás ebéd, a türelmetlen várakozás jut eszembe.És az öröm amikor a család az asztal mellett ülve fogyasztotta el a legfinomabb ételt ami létezik az életben: a vasárnapi finom ebédet. Volt annak egy hagyományos íze, egy semmilyen más ételhez nem hasonlítható zamata, egy sajátos hangulata. Olyan amilyenről minden gyerek álmodik és amikor nincs... felnőttként tovább álmodik róla, sokszor könnyeket eregelve azért mert nincs. Mert vannak események a család életében amit nem pótol a kocsma, vendéglői kaja, rendelt pizza.... az amit a család közösen készít el úgy, hogy közben igazi vasárnapi finom ebéd hangulatot teremtenek a családtagok. Együtt, egymásért, közösen.És én arról álmodok,abba hiszek, hogy egyszer megérem még azt, hogy fogom érezni a vasárnapi ebéd illatát.Ami évek óta hiányzik az orromból, de mindvégig ott van a lelkemben.