Hajdanán egy Oltvölgyi kis faluban a felcserhiány végett nagy volt az emberek elkeseredése. Mindenki szerette volna, ha kap a falujuk is végre valahára egy igazi doktort, aki rendezze az időseket, ápolja a betegeket és reményt nyújtson a szenvedőknek. Így került a völgy kis takaros falujába a fiatal Bárány doktor, aki kezdetben szerény és lelkiismeretes volt. Kiismerte a helyet, az embereket és lassan kezdett felkapaszkodni a társadalmi létrán – bárányból berbéccsé vált az idők múlásával. Idővel hanyagolni kezdte a munkáját és Kurcsány Teréz Apa szépreményű pártvezér győzködéseire szép lassan beállt a politikába, nagyravágyó lett. Lelki szemei előtt már már ott látta a magas széket, a nagy tisztséget és a behódoló-hajbókoló népet amint ajnározzák őt. Sajnos idővel rájött, hogy őbelőle nem válhat megyei, területi nagykutya (hiszen ki látott a réten olyant, hogy oroszlánokat vezéreljen a húsvéti bárány), mivel korlátozottak a képességei, ám emberünk úgy gondolta: ami nem jó a megyének, jó a falunak. Munkáját egyre „lelkiismeretesebben” végezte és mint ilyen lassan elfelejtette mi a különbség a gyomorgyulladás és az agyhártyagyulladás között. Emberünk szépen lassan addig politizált, hogy már már a nép jobban bízott az állatorvos tanácsaiba, mint Berbécs doktorban – a sok nagykabátos orvosi vizsgálat végett a falu népe kénytelen volt más embergyógyászokhoz, szomszéd falubeli orvosokhoz fordulni – ha nem akartak meghalni hibás diagnózisban. Kurcsány pártvezér úr a politikában keményen tüzelte a doktort. Adott a keze alá zsírprofi tanácsosokat és igazi vérbeli szakembereket, akik annak rendje módja szerint „sok mindenben” segítették volna őt az önkormányzati munkában, amennyiben nem lettek volna súlyos gondjaik a betűvetéssel. Így aztán bégető-döfős pajtásunk egyedül kellett „küzdjön” azok ellen akik éveken át dolgoztak a falu érdekébe. Mert tiltakozásra, mindennel és mindenkivel szembeni kemény ellenkezésre tanította őt vezére és irányítója, a mezőségi Kurcsány főjogász, akit érzelmes családi szálak kötöttek a faluhoz és tányérnyaló pajtásához a bégetés nagymesteréhez – Dr.Berbécshez. Jó családi szokás szerint, doktorunk mindenkit feldöfött, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz ember volt az illető, és minden ellen tiltakozott ami egyszer élt és mozgott. Nyelvész barátjával és puszipajtásával a helyesírás akadémikusával Dr.Szépirás Lőrinccel együtt négy éven át azon dolgoztak, hogyan lehet keresztbetenni azoknak akik a közösség érdekébe dolgoznak. És közben nem felejtették el azt ami mindvégig birka doki lelki szemei előtt lebegett: a hőn áhított főbírói szék. Ennek érdekébe pedig nem szégyelltek lepaktákni ördöggel, ortodox pappal, bárkivel aki egyszer segítséget tud nyújtani az örök protestáló Berbécs dokinak beülni a magas székbe. Nem számít ha nem odavaló őkelme, nem gond ha korlátozottak a képességei, nem lényeg, hogy négy év alatt egy szalmaszálat nem tett arrább... a lényeg, hogy reszkessetek falusiak: BERBÉCS DOKTOR SZINRE LÉP. Akkor pedig lesz majd nagy irgumburgum mindenkinek aki négy vagy nyolc évig a falu érdekébe, a közösségért dolgozott. Mert aki nincs velük az ellenség, aki pedig dolgozott az biztos sokat lopott – vélik Berbécs és hű párttársai. Nem számít, hogy üres belül, a lényeg hogy legyen nagy a báránybőr bekecs. És mindenki takarodjon aki nem óhajt feldöfődni: hiszen jön Berbécs, a döfős doktor, a jelöltek jelöltje.
Egér András
Mezei Hirügynökség
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése